A begyújtás a felső égéstérben történik, és ide kerül a megfelelő méretű száraz fa. Ahogy a hőmérséklet eléri a 100 °C-ot, megkezdődik a víztartalom elpárolgása (ez kb. 200 °C-ig tart). Ezzel párhuzamosan megindul a fagázok képződése is, de ennek igazán intenzívvé válásához magasabb, 250-260 °C feletti hőmérséklet szükséges.

Ezek a gázok a felső égéstér oxigénben szegény környezete miatt nem égnek el, hanem a kazánba beépített ventilátor segítségével az átömlő nyíláson keresztül az alsó égéstérbe jutnak, ahol ún. szekunder levegő hozzávezetése mellett, magas hőmérsékleten (1000 °C felett) játszódik le az égési folyamat.

A fát alkotó szénhidrogén vegyületek a hő hatására elbomlanak, összetevőik jelentős része – a fentiek szerint – gáz formájában elég. A gyorsan távozó fagáz miatt azonban nem jut megfelelő mennyiségű oxigén a fa felületére, így az folyamatosan faszénné alakul át, amely aztán a felső égéstérben, 500-800 °C-on „elizzik”. A folyamat során keletkező szénmonoxid ugyancsak az alsó égéstérbe kerül és ott ég el, biztosítva ezzel a fa energiatartalmának szinte teljes felszabadítását és hasznosítását.